Őszi felvidéki barangolás –Világörökségek Szlovákiában
Szeptember végén, a Rákóczi Szövetség támogatásával, egy kétnapos felvidéki kirándulás keretében tovább folytattuk a történelmi Magyarország szellemi, kulturális és épített örökségének, valamint természeti szépségeinek felfedezését.
Túránk első napján, a Sajó partján épült kisváros, Rozsnyó érintésével érkeztünk a Szepesség legfestőibb városába, Késmárkba. Rövid városnéző sétánk után megtekintettük a Világörökség részét képező híres evangélikus fatemplomot és a közvetlenül mellette található új evangélikus templomot, melynek kriptájában Thököly Imre kurucfejedelem hamvai nyugszanak.
Ezt követően a szlovák – lengyel határon Nedec várával ismerkedünk, mely a történelmi Magyarország legészakabbra fekvő vára volt. Itt adták át II. Ulászló lengyel király követei 1412-ben – a háborúk miatt pénzszűkében lévő Zsigmond királynak – a 16 szepesi városért fizetett zálogkölcsönt. A várat, mely napjainkban művészeti alkotóház és múzeum, az I. világháborút követően Lengyelországhoz csatolták. A vártúránk végén egy emlékezetes tutajozást tettünk az egykori lengyel-magyar határfolyón, a Dunajecen, ahol a folyó a Pienin-hegység kanyargós völgyében utat tör magának Lengyelország felé.
A túránk második napján először a Szepesség gyöngyszemének tartott Lőcse felfedezésére indultunk. Mikszáth „Fekete városában” a városnéző sétánkon sorra vettük Lőcse egyedülálló nevezetességeit. A Szt. Jakab-plébániatemplom félhomályában megcsodálhattuk a világ legnagyobb tornyos oltárát, melyet Lőcsei Pál mester készített 1508-ban. A városháza történelmi és néprajzi gyűjteménye szinte megelevenítette számunkra a legjellegzetesebb szepességi város múltját, mint például a „lőcsei fehér asszony” fára festett képe, amint éppen titokban behívja a labancokat Lőcsére.
A felvidéki ismeretszerző utunk Szepeskáptalanban folytatódott, mely napjainkban Kárpát-medence egyedülálló egyházi városa.
A kirándulásunk utolsó állomása a Világörökséghez tartozó Szepesi vár volt, melyet még az Árpádok ideje alatt kezdtek építeni az északi gyepű védelmére, s a középkori Magyarország legnagyobb váraként tartották számon. Bár Szepes vára 1780-ban leégett, impozáns méreteivel még így romosan is uralja a festői vidéket.
A kétnapos felvidéki barangolásunkról ezúttal is felejthetetlen, szép élményekkel tértünk haza, számtalan új ismerettel gazdagodtunk.
Baloghné Kanyó Mária
Rákóczi Szövetség, szervezeti vezető