Elektronikus ügyintézés - nyitólap

Pedagógiai munkánk alapja a humánum, az önmagunkkal és környezetünkkel szembeni igényesség, a kreativitás
és a nyitottság.

Szemléletünkben és tevékenységi rendszereinkben a gyermekközpontúság
a meghatározó. A tanulók képességeinek megfelelő legjobb eredmény elérésére, az egyéni bánásmód fejlesztésére törekszünk.

Az iskolából kikerülő tanulók szociálisan fejlett, edzett, egészséges, jó kommunikációs készséggel rendelkező fiatalok legyenek.

Szeretnénk megőrizni iskolánk kulturált környezetét és jól felszereltségét.

Ma a Holnapért Alapítvány 1%

Iskolánk története

A Zsigmond Király Általános Iskola története

Intézményünk, a Zsigmond Király Általános Iskola, meghatározó szerepet tölt be a város és a megye oktatásában.  Jogelődjei a Dózsa György Általános Iskola és a Gárdonyi Géza Általános Iskola voltak, melyek története több mint 100 éves múltra tekint vissza.

Alsó tagozatunk az egykori Állami Polgári Fiúiskola épületében működik, melynek alapításáról 1894-ben döntött a város képviselő-testülete. Az intézmény felállításának célja a határozat szerint a szőlő- és gyümölcstermesztés fejlesztése volt, amely az egykori, filoxérajárvánnyal sújtott Pásztó fejlődését előmozdítja. Az oktatás 1895-ben kezdődött meg, átmenetileg két helyszínen, a Korona vendéglőben és Oláhné Grove Margit lakásán. A tanulói létszám az első tanévben 27 fő volt.

Maga az épület 1897 októberére készült el. A tervező Óhidi Légmán Imre, a tervek kivitelezője Barna Ignác vállalkozó volt. Az iskola eredeti tervrajzai nem maradtak fenn, de Patzkó Gyula, az intézmény rajztanára, elkészítette az épület homlokzati rajzát.

Az iskolaépület felavatására 1897. október 3-án, vasárnap került sor.

Az intézmény jelentősen hozzájárult a város fejlődéséhez, és hatást gyakorolt a település kulturális életére is. Leginkább a Heves és Nógrád vármegyében élőket vonzotta, de Pest-Pilis-Solt-Kiskun, illetve Gömör és Kis-Hont vármegye területéről is több tanuló érkezett. A távolabbról érkező diákokat helyi családoknál helyezték el.

1923-ban a község kérelmének megfelelően leányiskolát is létesítettek az épületben.

Évtizedekig sikeresen működött az 1920 nyarán Zsoldos József tanár úr vezetésével megalakult iskolai cserkészcsapat, a fiú- és a leányiskola önképzőköre, az iskola énekkara, valamint az Ágasváry Lajos által alapított fiú- és leánysportkör is. Az érdeklődők német társalgás és gépírás tanfolyamokat látogathattak, a rászoruló diákokat pedig ifjúsági segélykönyvtár segítette ki tankönyvekkel.

1929-ben az iskolában deszkapadozatú tornaterem épült, 1932-ben pedig megnyitották a diákok ellátását biztosító internátust. A lányok a másfél holdas, parkkal övezett Kasztovszky – házban, a fiúk a község által átengedett népházban és négy szomszéd épületben, majd a Wohl-féle házban laktak. Az első évben 120 diákot helyeztek el így.

1934-ben az országban elsőként szerveztek fiúk és leányok részére is kereskedelmi tanfolyamot. Ekkor a tanulólétszám elérte a 387 főt, ezért 1938-ban még négy tanteremmel bővült az épület.

A 30-as években működő Magyar Ifjúsági Vöröskereszt Egyletnek 91 tagja volt, s a hitélettel foglalkozó Szívgárda is sokakat fogott össze.

            A második világháború alatt komoly károkat szenvedett az épület, s az oktatás is szünetelt 1944 októberétől 1945 februárjáig.  A németek istállónak, az oroszok hadikórháznak használták a tantermeket. A főkaput aknatalálat érte, az ablakok összetörtek, a kerítés elpusztult, okmányok, anyakönyvek, az iskola szénkészlete és az internátus teljes vagyona, berendezése is odalett.

                A helyreállítási munkálatokat Ágasváry Lajos igazgató úr irányításával a szülők, gyerekek, tanárok végezték. Az internátus azonban nem működött tovább, a vidéki tanulókat ezután magánházaknál helyezték el.

Az iskola neve több ízben változott, először I. sz. Állami Általános Fiúiskola majd 1948-tól Pásztói I. számú Általános Iskola lett. 1962-től koedukált oktatási intézményként működött tovább.

  1. március 21-én az iskola Kun Béla nevét vette fel, majd 1990. március 15-én a nagy íróét, Gárdonyi Gézáét.

Az 1984-1995-ig működő ének-zene tagozat meghatározta az iskola arculatát, a tavaszi kórustalálkozókon évről évre kiemelkedő eredményt ért el az iskola kórusa. A diákjaink körében ma is igen népszerű szorobán, japán számolószerkezet használatának is több évtizedes hagyománya van iskolánkban.

            Az ZSKÁI felső tagozatos diákjai a Dózsa György Általános Iskola épületében tanulnak. A Dózsa elődintézménye a Pásztói Állami Elemi Népiskola volt. Pásztó két felekezeti iskolája, egy katolikus és egy izraelita, beolvadtak az 1910-ben megszülető új intézménybe. Az új iskolaépület öt tanteremmel, egy ülésteremmel, szertárral, igazgatói-, tanítói-, és szolgalakással 1910 szeptemberében nyitotta meg kapuit, s 1914-ben már 12 tanteremmel működött.

1929-ben az elemi iskola új tornatermet kapott. Az 1930-as években 14 tanteremben folyt a tanítás, s az oktatást 14 tanító látta el.

Az első és a második világháborúba a tantestület férfi tagjai bevonultak. A nagy háborúból Files József és Juhász Ferenc nem tért vissza, a második világháborúban pedig Stolmár Viktor esett el. Stahlberg József tanító, Schönfeld Manóné tanárnő és Manthein hitoktató a németek gázkamráiban lelték halálukat.

  1. szeptember 1-jén az elemi iskolát Pásztó II. számú általános iskolájává szervezték át. Az iskola keretében működött a gazdasági továbbképző iskola is. Ebben az iskolában a tanulók hetenként egyszer, a tavaszi és őszi hónapokban gyakorlati, a téli hónapokban pedig elméleti oktatást kaptak. Az iskola együttműködve az iskolán kívüli népművelést szolgáló népművelési ismeretterjesztő tanfolyammal, a földműves lakosság részére aranykalászos tanfolyamot, méhész tanfolyamot, az asszonyok részére háztartási és főző tanfolyamot, a cigányság részére pedig „analfabéta tanfolyamot” szervezett.

Az iskola tanulóinak létszáma átlagosan 800 fő körül mozgott, akik az 1960-61-es tanévtől koedukált osztályban tanultak.

Az intézmény 1972-ben vette fel Dózsa György nevét. 1981-ben adták át az új épületet a Nagymező úton, mely az iskola székhelye lett. 1979-től az iskolák körzetesítése után, az intézményhez került a mátrakeresztesi iskola, melynek alsó tagozatosai Mátrakeresztesen, felső tagozatos diákjai pedig Pásztón tanultak. 1983-tól az intézmény neve Dózsa György Körzeti Általános Iskola volt.

A 80-as években kiemelkedő szerepe volt az iskolában a testnevelésnek. Testnevelés tagozatos osztályok indultak, s igen népszerű programok voltak a „Miénk a tornaterem” és a Fut a Dózsa elnevezésű futónap. A 90-es években a Zsolnay-féle magyar tanításra épülve bevezetésre került az Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program.

Az intézmény a fesztiválokkal hagyományt teremtett: a „Gyöngy a csillag” versmondó verseny nyolc alkalommal, a Regionális Néptáncfesztivál pedig 18 alkalommal került megrendezésre.

2003-ban szűnt meg mátrakeresztesi iskola és óvoda, melynek helyén Erdei iskola nyílt. 2013-ig jegyzett, Fakopács emblémával ellátott, minősített erdei iskolaként működött.

2005 szeptemberétől társulási megállapodás alapján az iskolába kerültek a cserháti kistérség (Alsótold, Bokor, Cserhátszentiván, Felsőtold, Garáb, Kutasó) tanulói. Ugyanebben a tanévben az intézmény elnyerte az Apáczai Tankönyvkiadó bázisiskolája címet.

2007 őszétől az iskola pedagógiai szakszolgálati tevékenységeket is vállalt. A Kis Dózsában kialakított fejlesztő szobában tartották a gyógytestnevelést és a logopédiai foglalkozásokat.

2009-ben Pásztó Városi Önkormányzat 86/2009. (III.26.) számú határozata alapján a város két általános iskolájának összevonásával létrejött a Pásztó Városi Önkormányzat Általános Iskolája. Az állami átvételtől, 2012-től Pásztói Általános Iskola, mely a nevelőtestület kezdeményezésére a 2015/2016-os tanévtől a Zsigmond Király Általános Iskola nevet viseli.

Iskolánk története immár 130 évre tekint vissza, ez mindannyiunkat kötelez, hogy méltóképpen megőrizzük a ránk bízott örökséget, és továbbadjuk tanítványainknak az alapvető emberi és polgári értékeket.

Az elődiskolák történetének felkutatásáért köszönettel tartozunk Szivák Ilona tanárnőnek és D. Nagy Ágnes könyvtárosnak, a forrásanyag megőrzéséért és gondozásáért pedig Kissné Agócs Mária könyvtáros tanárnak.