Az Állatok Világnapja alkalmából a 2. b osztály tanulói kutyaterápiás foglalkozáson vettek részt.
A foglalkozás előtt sokat beszélgettünk a háziállatokról és a kutyákról. Szorgalmi feladatként gyűjtőfeladatot kaptak a tanulók: kutyákról szóló könyveket, újságokat hozhattak be az osztályba, melyeket kiállítottunk és bármikor lapozgathatták a délutáni szabadfoglalkozásokon.
A foglalkozást Oravetzné Torják Anita bárnai tanítónő, kutyaterapeuta vezette.
Bandita nevű 2 éves golden retrivere gyorsan belopta magát a gyerekek szívébe.
A kutya jelenléte és a vele való együttműködés oldotta a gyermekekben esetlegesen kialakuló stresszt, szorongást és ezzel párhuzamban fejlesztette szociális és érzelmi intelligenciájukat.
A foglalkozás elején tisztáztázódott a gyerekek számára a társállat, a háziállat, a segítő kutya és a munkakutya fogalom közti különbség.
A felelős állattartásról – annak jelentéséről – már Bandita segítségével beszélgettünk. A kutyus egy kockát „dobott el” többször, mely kocka oldalaira az ebbe a témakörbe tartozó szavak voltak írva. (táplálkozás, mozgásigény, környezet, foglalkozás, egészség, alapvető szükségletek).
Bandita nagy mozgásigényét a karikákon való folyamatos és megunhatatlan átugrásaival mutatta meg.
A kutyának folyamatos szeretetre, elismerésre van szüksége. Ezt a folyamatos elismerést a foglalkozáson is végig tapasztalhattuk. Jó volt látni a kutya és gazdája közti harmóniát!
Beszélgettünk arról is, hogy hogyan válasszunk magunknak társállatot és CSAK akkor vegyünk magunkhoz bármilyen állatot, ha alaposan és jól átgondoltuk a vele járó felelősséget, kötelezettséget, terhet. A felelős gazda csak olyan állatot vesz maga mellé, akiről élete végéig gondoskodni tud és meg tudja teremteni számára a legoptimálisabb környezetet, életfeltételeket. Tehát egy ÉLETRE választunk, nem csak 1-2 hónapra, évre.
A kutyával való közvetlen érintkezés hatását is megtapasztalhattuk, amikor meghallgattuk fonendoszkóppal a kutya szívverését és megvizsgáltuk a fogazatát. A legnagyobb sikert az a feladat aratta, melynek során Bandita a gyerekek pocakjáról ehette meg a „jutifalatot”. Ekkor érzékelhető volt, hogy oldottabb és a nyugodtabb állapotba kerültek a gyermekek. A görcsös izmok ellazultak, a figyelmük fejlődött. Ezzel egyidejűleg elértük a foglalkozás másik fő célját, hogy megtanítsuk a gyerekeknek a helyes viselkedést az állatok közelében.
Olyan élményekkel gazdagodhattunk, melyeket a hétköznapi helyzetekben nem élhetünk át!Tanulóink nagyon sok mindent megtanultak a kutyákról és a felelős állattartásról. A szülők jóvoltából Bandita nagyon sok “jutifalival” megajándékozva utazhatott haza. Köszönjük a sok adományt!
Köszönjük szépen az élménydús foglakozást Anita néninek és Banditának.
A 2. b osztály tanulói és tanítói
